Borzási Tamásnak hívnak, 28 éves vagyok. Tapolcán születtem egészségen. 8 hónapos koromban kaptam meg védőoltásomat, utána jött,hogy komoly lázas voltam 8 hónapig. Szüleim fölvittek engem korházba ide Budapestre Amerikai útra, azt mondta a főorvos szüleimnek, semmi baj nincs, csak kék szemű kisbaba. Másik alkalommal már szüléssérült voltam okos főorvos szerint. Harmadik alkalommal premier volt, mert amit mondott nagyon ari meg kedves főorvos nyugodjon anyuka, adjon be engem gyermekotthonba, aztán szülhet másik gyereket! Szerencse nem fogadták meg tanácsát nagyon jószívű főorvosnak.. 8 hónaptól folyamosan leépültem.  Fizikálisan nem tudják orvosok mi bajom van minden jó nálam, voltam ctén. Közben elkezdtem  Petőintezeti óvodába járni. Jártam kb 5 évesig, mert kellett eljönni onnan, mert oda jöttek a hollandok. Időközben feljöttük Budapestre lakni. Aztán jöttek iskolás évek elkezdtem járni a sulit, volt iskolámnak neve a Csillagházak. Hosszú évekig tanultam ott, minden tantárgyat tanultam ott mint rendes iskolában. 18 éves koromig jártam oda, aztán elballagtam iskolából. Suli után  úgy döntöttünk szüleimmel, persze én is, lementünk vidékre  lakni Várpalotára mert ott laknak mamáék meg apunak testvére és unokatestvéreim. Várpalotán jártam egy  napközibe 7 évig. Bevallom legjobb napközi otthon, azért legjobban tetszett ott volt társaim miatt, mert enyhe és középsúlyos értelmileg sérültek jártak oda. Voltak ott közös feladatok pl 1948-as szabadságharcról és 56-ról volt feladat, minden évben volt rendes farsangi bál, oda jött egy zenész táncoltunk, és aki akart beöltözőzött jelmez ruhába, és volt tombola. 2004 november 10-én  találkoztunk egy emberrel Székesfehérváron. Ő sokat segített nekem abban, hogy megtanultam olvasni meg írni. Sajna most sem nem tudok annyira írni helyesen, bocsánatot kérek mindenkitől.  Kicsit néha rossz a helyesírásom, de figyelni fogok a helyesírásomra.  Eljöttünk  Várpalotáról Székesfehérvárra  lakni, oda is jártam egyházi napközibe és  átjártam a Várpalotai napközibe, mert nem tudtam otthagyni őket most sem. Mindig igazi Várpalotai napközi lesz nekem! Sajnos belátom azt, oda jártam nem igazán...